Kezdőlap

Faragó Béla árvaház

„Mélységes mély a múltnak kútja.”

Thomas Mann

Utóhang

Önkéntelen vallomások az árvaházról
Levélrészletek

Békefi Erzsébet (Kneifel Imréné): … nagy tisztelettel és hálával gondolok most már biztos, hogy életem végéig az Árvaházra, és minden megnyilvánulásra, amit kaptunk akár lelkiekben, akár gondoskodásban.

 

Bencze Olga (mater Rita): … felkutatni a régi-régi árvatestvéreket, összegyűjteni a régi szeretetben, megünnepelni árva-otthonunkat, feleleveníteni a sok szép emléket, kedves jó Géza bácsiékat. Nevelőinket, akik bár szigorral, de felelősségteljes szeretettel felkészítettek az életre (Isten! Haza! Becsület!). Talán akkor néha nem, de felnőttként értékeltük jóságukat, igazukat! 11 évig voltam ott.

 

Illés Magdolna (Mező Lászlóné): …Többször elolvastam hol mosolyogva, hol elérzékenyülve. Emlékek tólultak bennem. Természetem szerint csak a szépre emlékezem. Az összeállításod a mélyen rejlő emlékeket is visszahozta. (…) Én Géza bácsit nem tartottam olyan nagyon szigorúnak. Inkább Eszter nénit, de ez szükséges is volt, hogy embert neveljenek belőlünk. Mint ahogy a gyerekek a szülői családi példát magukkal viszik, úgy rögzült bennünk a mindennapi életünk alapján az összetartás, felelősségérzet, segítőkészség, a másokkal való törődés.

 

Koppányi Piroska (Dr. Sóvágó Jánosné): …én ott nagyon jól éreztem magam, két évig voltam ott, s életem egyik legboldogabb időszaka volt.

 

Kovács Károly: Nem volt más választásunk. Két testvéremmel teljes árvák voltunk. Jó nevelésben részesültünk, megálltuk a helyünket az életben.

 

Özv. Kovács Lászlóné: … a férjemtől is sokat hallottam az ott eltöltött életükről (…) az egyik fiam (…) is érdeklődéssel vette kézbe (…) a „dolgozat”-ot (…) aminek minden sora ma már „történelem”-nek számít, különösen gyermekeinknek.