A temetői műsor
|
A kecskeméti Faragó Béla Országos Tanítói és Tanári Árvaház bezárás előtti növendékeinek megemlékezése egykori igazgatóik sírjánál 2003. április 26-án. |
Beszéd: Dr. Szabó Andor
Kedves volt árvatestvéreink, volt intézeti munkatársak, utódintézmények egykori növendékei és hozzátartozóink! Tisztelt hallgatóság!
Megemlékezésünk kezdetén énekeljük el nemzeti imádságunkat, a Himnuszt!
Hallgassuk meg a következő verset!
Dsida Jenő:
Temetőben
Elmondja: Kertész Mária (Sal Béláné)
Köröttem a csend – és a temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! –
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rám köszönnek,
és mind az igazi Nagyok. –
Én, a halottak ismerője,
révedő szemmel ballagok.
Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő, ez ő, ez ő! –
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
Beszéd: Mind, akik az alap-intézmény növendékei voltunk, bizonyára emlékszünk a halottak napi, borongós őszi kivonulásunkra a pesti út melletti temetőbe, ahonnan a város vezetése ide hozta át ezt a síremléket, s azt gondoljuk, hogy a tetem maradványokat is.
Az általunk jól ismert Faragó Béla sírkövön ma már felesége, Szalontay Margit neve is olvasható. Őt már személyesen is ismerhettük. Meghalt abban az évben, amikor a veje, Mares Géza is meghalt, öt évvel utána hunyt el Lilyke néni. Ezek most 35, illetve 30 éves évfordulók 2003-ban.
A halál, az elmúlás közelségében mégis reménységre biztat bennünket, kik szintén megöregedtünk már, s több társunk, árvatestvérünk meghalt, pl. Buzási László egy éve. Osztoztunk e szomorúságban mostani megemlékezésünk elindítójával Vizvári Károlyné, Hartmann Gizikével, akinek Árvaházista voltam c. alapos, személyes élményekkel színezett dolgozata felelevenítette ifjúságunk intézeti korszakát. Nagy segítségére volt kedves férje, Károly és fiai, köszönet érte. – Nos, emeljük tekintetünket az ott fönt olvasható idézetre a János evangéliuma 11,25 v-ből: „Aki hiszen énbennem, ha meghal is élni fog ”; nem feledve azt sem, húsvét után vagyunk. Az elmúlásról szóló és elhangzó költemények Krisztus feltámadása s a mi feltámadásunk által zárójelbe vannak téve, s e zárójel megváltoztatja, átértékeli halandó voltunk tényeit. Így kerüljön húsvéti fénybe az a vers is, amelyet, Faragó Béla, ha jól sejtjük, személyes hitvallásának is tartott.
Eötvös József:
Végrendelet
Elmondja: Priszlinger Károly
Ha majdan átfutottam
Göröngyös útamat,
S hová fáradtan érek,
A sír nyugalmat ad:
Márvány-szobor helyébe,
Ha fennmarad nevem,
Eszméim győzedelme
Legyen emlékjelem.
S ha majd kijőtök néha,
S megálltok síromon
Zengjétel el a legszebb
Dalt néma hantomon.
Magyar dalt, lelkesítőt,
Melynél a szív dobog,
Tán halva is megértem,
S keblem hevülni fog.
És sírjatok egy könnyet
Barátotok felett:
Dalt érdemelt, mert költő,
Könnyet, mert szeretett.
Énekeljük is el!
A vershez Lengyel László szerzett dallamot. Emlékezzünk Krammer Győző nevelőnkre, aki elvezényelte. -Nem feledkezve el a többi nevelőnkről és árvaanyákról sem. Részletezhetném Fojtik Eszter nevelőnő ragaszkodását az árvaházunkhoz.
Mielőtt Mares Géza volt igazgatónkra térnék rá, , csendüljön fel Kodály Esti dala! (magnóról)
Erdő mellett estvéledtem, subám fejem alá tettem,
összetettem két kezemet, úgy kértem jó Istenemet.
Én Istenem adjál szállást! Már meguntam a járkálást.
A járkálást a bújdosást, az idegen földön lakást.
Adjon Isten jó éjszakát. Küldje hozzám szent angyalát.
Bátorítsa szívünk álmát. Adjon Isten jó éjszakát!
Adjon Isten jó éjszakát!
Beszéd: Géza bácsiról szólván, nem tudok személytelenül beszélni róla. Amikor 1935 őszén anyám és nagybátyám kíséretében új növendékként fogadott bennünket az irodában, megkérdezte: mit tartok életem céljának. „ Azt, hogy gondoskodhassak édesanyámról” volt a válaszom.
Géza bácsi aktivitása mindig is motvált és ihletett. A feladatok szorításában rendre felrajzolódott előttem az ő tevékeny élete és küzdelmei. Ezeket -életcélként- ifjúságától kezdve vállalta, hiszen, ha jól értem az adatok beszédét, mindjárt a képesítője után, 18 évesen lépett intézetünk szolgálatába. Amikor szigorúan fegyelmezett bennünket, lelke mélyén önmagát is korrigálni törekedett. A mi korosztályunk lázadó nemzedék volt, a 2. világháború végkifejletének szorító közelségében.
A debreceni klinikán halt meg, mint mondtam, 35 éve. Szemén hályog képződött, vizsgálat céljából járt Miskolcról (oda, vagy vissza) útközben érte autóbaleset (nem ő vezetett). Volt növendék, Kiss Antal Jenő lelkész, (ma is él, túl a 90-en) meglátogatta többször is. Mindig így emlékezett az utolsó percekre: „szinte a karjaim között halt meg”.
Mielőtt a 30 éve elhúnyt Lilyke néniről szólnék, hallgassunk meg egy verset!
Mécs László:
Fényt hagyni magunk után
Elmondja: Daragó Mária (Horváth Ferencné)
Az élet örök búcsúzás,
Ó bár csak tudnánk távozáskor
fényt hagyni,mint a Messiás,
belészeretni a szívekbe,
apostolokba, mártirokba,
hogy átadják a századoknak,
a századok az ezredeknek!
Fényt hagyni, mint a Messiás.
Vagy legalább mint anyák,
Kik egyre jobban megragyognak,
Minél sötétebb lesz az éj,
És minél jobban porlanak
A bánat-barna hant alatt.
Fényt hagyni mint a jó anyák.
Vagy legalább is mint a Nyár,
Amely almákba és diókba
Szerette édes álmait,
És édességével világít
A hosszú, hosszú tél alatt.
Fényt hagyni, mint a drága Nyár.
Vagy legalább is mint a Nap,
Melyet elnyelt az alkonyat,
De a legbúsabb éjben is
Világít még a gyöngyvirágban,
A liliomban, mécsvirágban.
Az életünk olyan tünékeny.
Ó szent fényt hagyni volna jó!
Beszéd: Lilyke nénire emlékezve, róla többet tudnának mondani volt (házi)lány tanítványai, s mégis meglepetve fedezem fel a hatását személyes mozzanatokban. Amikor gyermekeimet kortársaikkal együtt pl. németre tanítottam. Módszerének lenyomatát ismertem fel magamon. Amikor szavalatra, helyesebben versmondásra készítettem fel konfirmandusaimat, ahogy a helyes kiejtés, szép magyar beszéd, jó hangsúlyozás fontosságát tanítottam nekik, többször is elhívtam őket, hogy rávezessem őket a versmondás jó ízére, mögötte ott volt az élmény, a tudatomba ivódott tapasztalat, ahogy ő tanított nem is szavalásra, hanem versmondásra. Ez egy korszerű és életszerű közlés, szemben a szavalat olykor mesterkélt pózával. Ő maga is így adott elő, magam is tanúja voltam, ott állt a színpadon, nem kimódolt mozdulatokkal, kezében az emlékkönyv-szerű kis könyv, amibe természetes módon olykor beletekintett. Nekem és nekünk azért nem adott ilyen könnyítést, s aztán előfordult, hogy intézeti ünnepélyen belesültem a versbe, a leánycsapat élénk derültségére. Nagy lecke volt egy életre, hogy sosincs helye lustaságnak, s készülni úgy kell, hogy ha lehet, 100%-os legyen.
Mindezekért az életre szóló hatásokért míg élek hálás leszek, s bizonnyal osztjuk ezt midahányan. Még gyarlóságunkból is tanultunk, így emlékezünk nevelő hatásaikra. Az utód intézmények és növendékeik is, akaratlanul, ha közvetve is, az ő alapvetésükre építenek. Ne feledjük őket! Erre int bennünket a következő vers.
Testamentum
Szövegrészlet Halmos László Tavaszi oratóriumából
Elmondja: Priszlinger Károly
Ne feledd, ne feledd, ne feledd!
Ha szállnak az évek, ha szállnak az évek
se feledd azokat, kik vissza már sose térnek,
ne feledd, ne feledd, ne feledd!
Torkodba fúljon a könnyek özönje, bánat özönje.
Légy a halottak nevéhez méltó, méltó örökre.
Dallal, kenyérrel, verssel, reménnyel,
tág életeddel, légy perceiddel,
lélegzeteddel méltó örökre!
Ember! Amíg a szíved ver, amíg a szíved ver,
ne feledd, milyen áron vették örömöd
– míg élsz, ne feledd el!
Ha dalod röppen az égnek,
azokat, akikhez nem jut már soha ének –
ne feledd, ne feledd ne feledd!
Majd a fiadnak beszélj felőlük – ő se feledje!
Fiad fiának beszélj felőlük, – hogy ő se feledje!
Nagy korszakok, újak jöjjenek:
ne feledd, ne feledd, ne feledd!
Mondjuk el a Miatyánk ökumenikus szövegét!
A Szózat eléneklésével fejezzük be hálás megemlékezésünket!
A sírt körülállták:
Szabó Erzsi (Raposa Gyuláné) Sopron
Pataky Gabi (Varga Józsefné) Ravazd
Finta Mari (Patyi Sándorné) Győr
Wagner Edit Medvesi Józsefné) Ózd
Vágó Piroska (Perepatits Ágostonné) Bp.
Illés Magda (Mező Lászlóné) Tatabánya
Daragó Mária (Horváth Ferencné) Pécs
Kertész Mária ( Sal Béláné) Debrecen
Kertész Erzsi (Pataki Györgyné) Debrecen
Hartmann Gizella (Vizvári Károlyné) Bp.
Illésfalvi (Ipsics) Béla Bp.
Kató Ica (Pécsi Lászlóné) Nagykovácsi
Kató Elvira (Szivák Istvánné) Mosonmagyaróvár
Zircher Gábor Kecskemét
Farkas Ica (Zircher Gáborné) Kecskemét
Juhász Kata Szolnok
Daragó Anna (Nagy Kristófné) Karcag
Kovács Károly Debrecen
Kertész Zita (Tóth Kiss Jenőné) Bp.
Zsoldos Márta (Krániczné) Baja
Gáspár Lenke (Huber Dénesné) Nyiregyháza
Dr. Szabó Andor Martonvásár
Szabó András Bp.
Szabó László Debrecen
Szabó Róbert Telki
Vágó Géza Bp.
Mályi Kata (Kereskedő Sándorné) Kecskemét
Rideg Valéria (Czékus Béláné) Siófok
Timár Éva (Rideg Lászlóné) Balatonvilágos
Bertalan Béla Hajdúböszörmény
Ray Erzsi Fót
Priszlinger Károly Fót
Ray Ica (Priszlinger Károlyné) Fót
Farkas Panca (Molnár Antalné) Mosonmagyaróvár
Belle Blanka (Ivánkay Imréné) Bp.
Hartmann Géza Győr
Velkey Pál Cegléd
Velkey András Cegléd
Velkey Kati (Fehérváry Eörsné) Szekszárd
Farkas Billa (Réthey-Prikkel Tiborné) Tényő
Pintér Vali (Halász Jánosné) Székesfehérvár
Farkas Maya (Piriczky Vilmosné) Abony
Szűcs István Bp. ONI-s
Pintér Erzsébet Szigetszentmiklós ONI-s
Szendrő Ferenc ONI-s
Barabás Zoltán ONI-s
Pétersz Miklós ONI-s
Lengyel Márta ONI-s
Szeretettel gondoltunk azokra, akik nem tudtak eljönni:
Dr. Nemcsik Pál Borsodnádasd
Dr. Magyarlaki Pál Pécs
Bérces Mária (Anka Istvánné) Nyiregyháza
Békefi Ági (Hanga Sándorné) és H. Sándor Lepsény
Békefi Erzsi (Kneifel Imréné) Székesfehérvár
Kertész Márta (Torday Ivánné) Bp.
Buzási Klára (Horváth Zoltánné) Svédország
Ray Anna (Pintér Károlyné) Szigetszentmiklós
Bencze Olga Gyenesdiás
Kovács Ili (Kiss Józsefné) és Magdu Gyékényes
Gera Erzsi (Somogyi Tiborné) Bp.
Dr. Árkosi Judit (Monos Rudolfné) Tatabánya
Koppányi Piroska (Dr. Sóvágó Jánosné)
Berettyóújfalu
Havas Rózsa (Petrányi Kálmánné) Győr
Dr. Krammer Győző és Kató Bp.
Borbély Béla Székesfehérvár
Újfalussy Mária (Zajtai Antalné) Bp.
Kunfalvy Ildikó (Bagi Béláné) Kecskemét
Füzy Gabi (Eged Andorné) Kunszentmiklós